Milan, La Cosa NoSTra

Félév utáni értékelő

A szezon több mint fele lement már, így mi is értékeljük az eddig látottakat, dícsérünk és kritizálunk, megnézzük mennyivel vagyunk előrébb, mint tavaly ilyenkor, és azt is elmondjuk, hogy mit hiányoltunk. Ahogy Allegri első szezonjában is elég felemás volt a már télbe fordult ősz, úgy idén is hasonló volt a helyzet. Akkor scudetto lett a szezon vége, de idén Conte Juventusával már nehezebb dolgunk lesz, mint egy éve, amikor a két legnagyobb vetélytárs a Leoval súlyosbított Inter és az erőn felül teljesítő Napoli. Röviden annyit megállapíthatunk, hogy az eddigi közepes teljesítménnyel is bőven van esély a bajnoki cím mellett egy BL-menetelésre is, mint ahogy az is benne van, hogy mindkét sorozatot bukóval zárjuk.

A hosszabb értékelés előtt érdemes megjegyezni, hogy sok szempontból hasonló a helyzet, mint tavaly volt, a kezdet döcögős volt, ahogy idén is, de októberre sikerült belelendülni, majd egy lightos január vezette fel a tavaszt. Az Ibra-függőségről is egyre több szó esett, mint ahogy idén is azt látjuk, hogy ha Ibra nem játszik nagyot, akkor a csapatnak sem megy igazán. Tavaly ott volt Pato, aki megnyerte a tavaszi Napoli és Inter elleni meccseket, amivel nagyjából be is biztosítottuk a bajnokságot, így a kérdés röviden az is lehetne, hogy idén is megteszi-e ugyanezt, de ennél sajnos szigorúbb a helyzet. Egyrészt azért, mert Pato idén is sokat sérültködik, viszont már nem szórja úgy a gólokat, másrészt úgy tűnik, hogy keményebb dolgunk lesz a riválisokkal is, a Juve elég masszívnak tűnik ahhoz, hogy ne adják könnyen a scudettot, még akkor is, ha náluk is vannak buktatók (milyen hatása lesz, ha elvesztik a veretlenségüket, mi lesz, ha ők válnak egyértelmű favorittá és lényegesen nagyobb nyomás lesz rajtuk, stb), vagyis nagyon keményen kell küzdeni a végéig. Ráadásul a mercato sem úgy sikerült, ahogy tavaly, Tevez nagyon jól jött volna, a bajnokságra nagy lökést adhatott volna, de nála is nagyobb szükség lett volna egy kreatív középpályásra, amivel el is érkeztünk a szezon eddigi legnagyobb problémájához.

Allegri nagyon helyesen felismerte, ahhoz hogy elég hatékonyak, vagyis erdeményesek legyünk, a középpályát fizikálisan meg kell erősíteni. Boateng és Nocerino is olyan dinamikát csempészett középre, amire nagyon nagy szükség volt, mellettük pedig leginkább Van Bommel, néha Ambro rombol. Ezen kívül még egy hely van a középpályán, ahol egy kreatív spíler osztogathat. Ez azt jelenti, hogy a szerkezeti váltásnak köszönhetően már szó sincs arról, hogy három csúcsformában játszó zseni, amilyen Pirlo, Seedorf és Kaka volt Ancelotti rombuszában, kergethetné őrületbe az ellent. Ezzel önmagában nincsen semmi gond, egyrészt ez egy természetes folyamat, amiben az egyik gyenge pontunkat erősítettük meg, másrészt amíg jók és eredményesek vagyunk, addig nincs baj. A problémát az jelenti, hogy a játékunk úgy alakult át, hogy ha az egy szem kreatív játékos nem hozza magát, akkor Ibrán kívül mástól nem igazán számíthatunk óriási passzokra, ez pedig nagyon nagy gond, ezért is láttuk idén többször lefagyni a támadószekciót, ez történt többek között a Lazio és az Inter ellen is. Nyilván sokaknak volt már jó asszisztja és hatalmas zsugája, de nincs olyan, aki folyamatosan tudna hozni egy masszívan jó szintet. Ez a poszt a balbunkó mellett a legsebezhetőbb pontunk, mert Seedorf bármekkora labdákat is oszt, már nemhogy egy teljes szezonban, de még 90 percig sem képes arra, hogy irányítsa a játékot, Aquilani nem rossz, de közel sem világklasszis, viszont rendszeresen sérült, mint ahogy a januárban visszahozott Merkel is, akitől szintén nem lehet elvárni, hogy ő diktálja a tempót egy teljes tavaszon át, Emanuelson pedig nem trequartista. Márpedig nagyon régen fordult elő, hogy ezen a téren ilyen szerényen álljunk, a már emlegetett Kaka-Seedorf-Pirlo kombó mellett Ronaldinho is mutatott jópár nagyon lazát. Ezért is lett volna kézenfekvő, hogy januárban igazoljuk le Montolivot, aki minden bizonnyal nyáron jön majd ingyen. Most viszont el lehetett volna hozni €3-5M-ért, vagyis lett volna egy kézenfekvő megoldás arra, hogy olcsón hozzunk hiányposztra egy olyan játékost, akinek elég masszív Serie A rutinja van, olasz válogatott és egyébként is nagyon királyul tolja.

A másik bizonytalan poszt, a balbekk, ahol Antonini, Zambro, Bonera, Emanuelson és az azóta már Londonban próbálkozó Taiwo sem győzött meg arról, hogy ne lenne szükség vérfrissítésre. Mesbah ugyan távolról sem világklasszis, de ha hozna egy megbízható tavaszt kevés hibával, már nem lennénk elégedetlenek. A MilanLab teljesítménye viszont annál lehangolóbb, szeptember után megint tíz körüli sérültünk van, ráadásul ugyanúgy a nehéz sorozatunknak megyünk neki ilyen hiányosan, mint ahogy az ősszel történt. Márpedig az igen masszív sorozat akkor is ergyára sikeredett, és a Lazio elleni meccs is hasonlóan elkeserítő volt szerdán, mint szeptemberben. Az nyilvánvaló, hogy a szezon mélypontját gyorsan elértük, mondhatni a szűk egy hónap alatti Lazio és Udinese elleni hazai döntetlenek melletti nápolyi és torinói zakók a gyenge kezdés mellett azt is jelentették, hogy a gyors egymásutánban következő négy rangadónkat egészen gyík eredményekkel sikerült zárni, majd októberben a Romát ugyan levertük, de az Inter elleni saller nagyon rosszul esett. Ahogy 2010 őszén, úgy a szezon eddigi részében is nagyon hitványak voltunk a rangadókon, bár ahogy ez egy éve tavaszra megváltozott, idén sem kizárt a javulás. Ezek alapján a kérdés, hogy a gyászos szeptemberi sorozatban mekkora szerepe volt a sérüléseknek, mekkora a rangadókon nyújtott lightosabb produkcióknak és mekkora annak, hogy a formaidőzítés miatt a szeptember és a január-február szokott a legnehezebb lenni azoknak a csapatoknak, akik a szezon végére hegyezik magukat. A március 6-i Arsenal elleni visszavágóig még 9 meccsünk lesz, amik közül a Cesena ellenit leszámítva mindegyik irgalmatlan kemény lesz, így egy hónap múlva lényegesen tisztább lesz a kép, de túl sok jóra nem számítunk. Ha még március idusára fordulva sem lesz nagyobb a hátrányunk, mint 4-5 pont és a BL-ből is továbbmegyünk, nem leszünk elégedetlenek.

Történtek azért jó dolgok is ősszel, kezdjük NoceRinoval, aki valami egészen hihetetlen. Amellett, hogy Rino legszebb éveit idézően kergeti az ellent, rendszeresen felér a támadásokhoz, mesterhármast vág, 7 gólnál tart, tényleg minden várakozást felülmúl. A nyári szerzemények közül Mexes lassan, de biztosan beépült, Aquilaniról volt már szó, egész jó volt, de ahhoz, hogy ő vezesse a középpályát, kevés, El Shaarawy pedig eddig bíztató, de idén még ő sem váltja meg a világot. Ibra közben vezeti a góllövőlistát, a középpályáról a kreativitás ugyan nagyon hiányzik, viszont gólok bőven érkeznek onnan is, ami határozottan örömteli. Thiago továbbra is egészen hihetetlen, Nesta pedig még 35 felett is képes varázsolni. A Barca elleni dupla meccs első felvonásán hősies játék, gól és egy döntetlen, a visszavágón pedig ugyan vesztettünk, de „Allegri olyan edző, aki úgy férfi, hogy a férfiak által nem ismert aduászt vonultatott föl: egyszerre volt vér a pöcsében és az agyában”, hogy egy klasszikust idézzek, Prince pedig valami szégyentelenül nagy gólt lőtt.

Ősszel általában nem szokott eldőlni, hogy ki nyeri meg a scudettot, ennyi idő csak elbukni lehet a bajnokságot, mint ahogy nagyon úgy néz ki, a nagyok közül a Roma és a Napoli is offolt. A Juve viszont Conte vezérletével több mint stabilan hozza magát, az Internél pedig Ranieri a BL-helyet érő dobogóra be fogja hozni a városi konkurenciát, még akkor is, ha az elsőosztályú bajnoki cím ezúttal sem fog összejönni neki, a Lazionak és az Udinesenek pedig marad a dobogóért harcolva elért EL-indulás. Emlékeztetőül tavaly 21 forduló után 13 győzelem, 5 döntetlen, 3 vereség, 37-18-as gólkülönbség és 44 pont jött össze, míg idén ennyi meccs alatt 13 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség, 43-19-es gólkülönbség és 43 pont. Tehát nagy gond nincs, csak néhány megoldásra váró probléma, amivel Allgeri bizonyíthatja, hogy nem véletlenül kapja három éve a legjobb edző díját a Serie A-ban, viszont az is biztos, hogy össze kell kapni magunkat, ha még májusban is versenyben akarunk lenni.